A szabálytalan szívritmus vagy ritmuszavar a szívverés sebességének vagy ritmusának megváltozása. A ritmuszavar során a szívverés sebessége túl gyors vagy túl lassú.

Bradycardia - a szív a normálisnál lassabban ver.
Tachycardia - a szív a normálisnál gyorsabban ver. Supraventicularis tachycardia (SVT) - egy sorozat nagyon gyors szívverés, amely a szív felső üregeiben (pitvar) kezdődik. AV-nodális reentry tachycardia (AVNRT) - az SVT egyik formája, ahol egy elektromos mellékpálya lehetővé teszi, hogy az elektromos impulzusok körkörösen haladjanak, és a szív minden egyes gyors körre összehúzódjon.
Atrio-ventricularis reentry tachycardia (AVRT) vagy Wolff-Parkinson-White szindróma (WPW) - egy elektromos mellékpálya (híd) lehetővé teszi, hogy az elektromos impulzusok a pitvarokból a tipikus pálya kihagyásával a kamra felé haladjanak.
Pitvarfibrilláció (AF) - a szív felső üregei (pitvarok) gyorsan és kontrollálatlanul vernek (fibrilláció).
Pitvari flutter - a szív felső üregei (pitvarok) gyorsan de rendezettebben vernek, mint pitvarfibrilláció esetén.
Kamrafibrilláció - a szív alsó üregei (kamrák) remegnek, és nem tudnak összehúzódni vagy vért pumpálni a testbe.
Kamrai tachycardia (VT) - a szív alsó üregeiben (kamrák) rendellenes elektromos pályák alakulnak ki, amelyek gyors összehúzódásokat idéznek elő.

A PF jellemzője a szabálytalan és gyakran szapora szívverés, amely a szív két felső üregének (pitvarok) koordinálatlan összehúzódását okozza.

Ez akkor fordul elő, ha a szív elektromos tevékenységében hiba következik be, ami miatt a szív szabálytalanul és koordinálatlanul ver.¹ A PF a szívritmuszavar leggyakoribb formája, amely a 40 év felettiek negyedét érinti.² A betegség Európa-szerte több mint 11 millió embert érint, és az előrejelzések szerint ez szám 2030-ra 70%-kal nő.³ A PF az egyik legjelentősebb egészségügyi kihívás.

Tudjon meg többet: a pitvarfibrilláció típusai.

A PF a szívritmuszavar leggyakoribb formája, és rövidesen az egyik legfontosabb közegeszsegügyi kihívás lesz, mely több mint 11 millió embert érint Európában.⁴

A PF életkor függő, nagyon gyakori ritmuszavar, amely a 40 év felettiek negyedét érinti életük során. A PF kialakulásában módosítható és nem-módosítható rizikófaktorok játszanak szerepet. Módosítható rizikófaktor például a hipertónia, a túlsúly, az állóképesség, az obstruktív alvási apnoé, a pajzsmirigybetegség vagy az alkoholfogyasztás. A kor, a nem, a családi kórtörténet, a rassz, a magas termet és a szív- és érrendszeri betegségek nem módosítható rizikófaktorok. A PF korai kialakulásában nagy szerepet játszik az örökletesség.⁵

A PF kialakulásban szerepet játszó rizikófaktorok közül talán az életkor a legjelentősebb.⁶

A PF a pitvar strukturális átalakulásának (remodellingjének) lassú, progresszív folyamatát indukálja. A strukturális remodelling részben visszafordíthatatlan, ami alátámasztja azt, hogy a maradandó károsodás megelőzése érdekében a PF korai kezelése szükséges.⁵

A PF tünetei jelentősen befolyásolhatják a beteg életminőségét, és a legfőbb okát jelentik annak, hogy a beteg orvoshoz fordul. A pitvarfibrilláció tünetei nagyon változóak, de általában szerepel köztük a kifejezetten szabálytalan szívverés, a szapora pulzus és a szapora szívverés. Fáradtság, szédülés vagy légszomj is előfordulhat, mert a szív kevésbé hatékonyan pumpálja a vért, mint szabályos és egyenletes szívverés esetén. Vannak azonban olyan betegek is, akiknél a pitvarfibrilláció észrevétlen marad.

Európában a betegek 75%-a paroxizmális vagy perzisztens PF-ben szenved.⁷

• A Perzisztens PF kétszer olyan gyakori a tüneteket mutató betegeknél, mint a tünetmentesek körében, míg a permanens PF háromszor olyan gyakori a tüneteket tapasztaló betegeknél, mint a tünetmenteseknél (elsősorban a kezelés miatt).⁸*

A pitvarfibrilláció korai észlelése Fontos azonnal biztosítani a gyors és megfelelő ellátást, amelynek célja nem csak a tünetek kontrollja, hanem a későbbi szövődmények elkerülése is.⁵ A PF-et gyakran diagnosztizálják a pulzus kitapintásával, és ilyenkor szabálytalannak írják le a pulzust.

A PF igazolásához rögzíteni kell a szívritmust a szív elektromos tevékenységének megjelenítésével, vagyis elektrokardiogram (EKG) segítségével, amelyen látszanak a tipikus PF-mintázatok: teljesen szabálytalan RR-intervallumok, hiányzó P-hullámok, és látványos vagy finom remegő hullámok az alapvonalon. A legalább 30 másodpercig tartó epizód diagnosztikus értékű.

A beteg anamnézise és fizikális vizsgálata a rizikófaktorok (pl. túlzott alkoholfogyasztás), a komorbiditások és a PF fizikális jeleinek felderítésére koncentrál.

A PF kezelésének lehetőségei

• A szívritmus kontrolljára alkalmas kezelések
• Vérhígító gyógyszerek - a pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél nagyobb eséllyel alakul ki sztrók
• Kardioverzió - a szívet elektromos sokkal kezelik a normális ritmus visszaállítása érdekében
• Katéterabláció - a szívben rendellenes ritmust okozó részt rádiófrekvenciás hullámokkal vagy fagyasztással megsemmisítik

A sztrók kockázata a rizikófaktorok hiányának vagy meglétének figyelembevételével becsülhető meg: a leggyakoribb rizikófaktorok alapján skálát állítanak össze, ezek közül a legelterjedtebb a CHADS₂ skála, ami a szívelégtelenséget, a hipertóniát, az életkort, a diabéteszt és sztrók-ot veszi figyelembe.¹⁰

A CHA₂DS₂-VASc skála a CHADS₂ kibővített változata, amelyben érrendszeri kockázatok (perifériás artériás érbetegség, korábbi miokardiális infarktus, aorta atheroma) és a női nem is szerepel