A pitvarfibrilláció (PF) a szívritmuszavar leggyakoribb formája, amelynek nő a prevalenciája, és egyre nagyobb kihívást jelent a közegészségügy számára.1 A PF Európában 11 millió embert érint, és évente 886.000 új beteget diagnosztizálnak.2
A PF jelentősen befolyásolja a betegek életminőségét, hasonló mértékben csökkentve azt mint a koszorúér-betegség, a pangásos szívelégtelenség vagy a szívroham esetén.3,4 A PF-betegek mortalitási kockázata 46%-kal magasabb, mint nem PF-es társaiké.5,6
A PF-betegek 47%-a rosszabb életminőségről, 25% a napi tevékenységek felborulásáról, 19% pedig romló funkcionalitásról számol be.4,7,8 A PF-hez társuló tényezők számos terhet rónak a betegekre. A tényezők hatását szemlélteti a mellékelt ábra.
A betegség előrehaladtával a betegek egyre nagyobb valószínűséggel tapasztalnak súlyos mobilitási nehézségeket, önellátással kapcsolatos problémákat, növekvő fájdalmat és diszkomfortot, illetve szorongást és depressziót.9 A pszichés distressz, amely szorongás és/vagy depresszió formájában is megnyilvánulhat, növelheti a PF-betegeknél a mortalitást és a morbiditást is.